A múltat jobbára a jelen alakítja. Ha az ember kiábrándult és
elkeseredett, sötétre színezett gondolkozása csak azokat az
eseményeket emeli ki a múltból, melyek igazolják mai elkeseredését.
Ám, ha igyekszik a tényeket tényekként kezelni; ha nem azt kutatja, mi nem mehet, hanem azt, hogy mi mehet, ha a problémát kérdésként kezeli, mely válaszra vár, nem pedig újabb sorscsapásként; ha a valóság bonyolult közegéből azokat az elemeket lúgozza ki, melyek pozitív tettekbe ötvözhetők - nos, akkor az emlékezete is segíteni fogja ebben. A mélyből azt fogja felhozni a fényre, ami segíti, hogy helyt tudjon állni a mában. Ilyen egyszerű ez. Ilyen egyszerű ez, mert az emberi emlékezés szelektív: sugara mindig arra esik, ami segít
igazolni mai látásmódunk helyességét. Ha kétségbeesettek vagyunk, a
kétségbeesésünkben segít, ha a megoldásokat keressük, akkor a
megoldásokban.